A Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatal iránti kérelme alapján az Európai Unió Bírósága 2025. szeptember 4-én hozott ítéletet a C-211/24 számú ügyben. A jogvita a dán LEGO A/S és a magyar Pozitív Energiaforrás Kft. között zajlott, és a közösségi formatervezési mintaoltalom terjedelmének értelmezésére irányult.
Az ügy középpontjában az állt, hogy a moduláris rendszerben működő, egymással cserélhető és összekapcsolható elemek – tipikusan játéképítő készletek – formatervezése milyen mértékben részesülhet oltalomban az 6/2002/EK rendelet alapján.
A 8. cikk (3) bekezdésének értelmezése – „must-fit” kivétel
A 6/2002/EK rendelet 8. cikke főszabály szerint kizárja az oltalomból azokat a formákat, amelyek kizárólag műszaki funkció betöltéséhez szükségesek. A (3) bekezdés azonban kivételt enged a moduláris rendszerek esetében, ahol az elemek összekapcsolhatósága a rendszer lényegi sajátossága.
A Bíróság kimondta, hogy:
- a moduláris rendszerekben alkalmazott összekapcsolási megoldások nem élveznek korlátlan védelmet,
- az oltalom csak olyan mértékben áll fenn, amennyiben a forma nem pusztán műszaki szükségszerűségből fakad,
- az egymással cserélhető elemek kapcsolódási pontjai esetében a védelem terjedelmét szűken kell értelmezni.
Ez azt jelenti, hogy egy építőelem csatlakozási mechanizmusa – ha az alapvetően a kompatibilitást szolgálja – nem zárja ki automatikusan más gyártók hasonló műszaki megoldásainak alkalmazását.
A „tájékozott felhasználó” fogalma – 10. cikk
A Bíróság részletesen értelmezte a rendelet 10. cikkében szereplő „tájékozott felhasználó” fogalmát is. Ez a személy:
- nem szakember vagy mérnök,
- de nem is átlagos, figyelmetlen fogyasztó,
- hanem olyan felhasználó, aki ismeri az adott termékkategória formavilágát, és képes érzékelni az összbenyomásban jelentkező különbségeket.
A formatervezési minta bitorlásának vizsgálatakor tehát azt kell értékelni, hogy a vitatott termék a tájékozott felhasználó szemszögéből azonos vagy eltérő összbenyomást kelt-e.
A szankciók mellőzésének lehetősége – 89. cikk
Az ítélet egyik különösen fontos eleme, hogy a Bíróság kimondta: a nemzeti bíróságok kivételes körülmények fennállása esetén mellőzhetik a 89. cikk szerinti jogkövetkezmények (például forgalomból való kivonás vagy megsemmisítés) alkalmazását.
Ez akkor merülhet fel, ha:
- a vitatott forma csupán csekély részét képezi egy összetett terméknek (például egy teljes játéképítő készletnek),
- a teljes termék összbenyomása nem alapvetően a vitatott alkatrész formáján alapul,
- és a szankció aránytalan lenne a jogsértés súlyához képest.
Ez az értelmezés megerősíti az arányosság elvének szerepét a dizájnjog érvényesítése során.
Gyakorlati jelentőség magyar vállalkozások számára
Az ítélet különösen fontos iránymutatást ad a magyar kis- és középvállalkozások számára, amelyek:
- kompatibilis, moduláris rendszereket fejlesztenek,
- utángyártott vagy alternatív alkatrészeket állítanak elő,
- vagy saját formatervezési mintáikat kívánják oltalom alá helyezni.
A döntés világossá teszi, hogy:
- a műszaki szükségszerűségből fakadó formák védelme korlátozott,
- a dizájnoltalom nem használható a piac lezárására pusztán kompatibilitási alapon,
- ugyanakkor az esztétikai és kreatív megoldások továbbra is hatékony védelemben részesülhetnek.
Összegzés
A C-211/24 ügyben hozott ítélet megerősíti a közösségi formatervezési mintaoltalom és a verseny közötti egyensúly fontosságát. A Bíróság világos kereteket adott arra, mikor és milyen mértékben élveznek védelmet a moduláris rendszerek elemei, hogyan kell értelmezni a „tájékozott felhasználó” fogalmát, és mikor alkalmazhatók arányos jogkövetkezmények.
Az ítélet így nemcsak a konkrét felek közötti jogvitában bír jelentőséggel, hanem hosszabb távon a magyar és uniós dizájnjog-gyakorlat alakításában is meghatározó szerepet játszhat.