Az Európai Bizottság december közepén jóváhagyta Magyarország több milliárd eurós állami támogatási programját, amely a tiszta technológiák hazai gyártókapacitását bővítené. A döntés lényege, hogy a támogatás uniós versenyszabályok mellett is adható, ha a cél világos, a feltételek átláthatók, és a torzító hatásokat korlátok fogják vissza.
Ez nem pusztán iparpolitikai hír. Az EU a következő években egyre inkább versenyt fut azért, hogy az akkumulátorok, napelemek, hőszivattyúk, elektrolizálók és más zöld technológiák értéklánca ne szoruljon ki Európából. A Bizottság ezért olyan kereteket enged, amelyek egyszerre gyorsítják a beruházásokat és próbálják elkerülni, hogy a tagállamok egymás alól húzzák ki a szőnyeget.
Magyar szemmel a tét kettős. Egyfelől ez esély: új gyárak, beszállítói hálózatok, magasabb hozzáadott értékű munkahelyek, és stabilabb exportprofil. Másfelől feltételrendszert is jelent: az állami pénzért cserébe elvárt a megvalósítás üteme, a mérhető eredmények, és az, hogy a támogatás valóban „hozzáadjon” a beruházási döntéshez, ne csak finanszírozza azt, ami amúgy is megtörténne.
A hét tanulsága, hogy a magyar iparpolitika mozgástere az EU-ban nem eltűnt, csak szabályokhoz kötött. A következő hónapokban érdemes figyelni, mely szektorok kapnak prioritást, hogyan alakul a támogatások elosztása a nagyvállalatok és a hazai kis és középvállalkozások között, és hogy a hálózati infrastruktúra, valamint az energiaárak képesek lesznek-e követni a gyártási bővülést.