Az Európai Unió Bírósága 2025. november 13-án ítéletet hirdetett a C‑499/23. sz. ügyben, amelyben az Európai Bizottság azt kifogásolta, hogy Magyarország exporteljárást vezetett be a nyers- és építőanyagokra. A Bíróság megállapította, hogy Magyarország ezzel megsértette a belső piacra vonatkozó rendelkezéseket: a 35. cikket, a 2. cikk (1) bekezdését és a 3. cikk (1) bekezdésének e) pontját a Szerződésben, valamint a 2015/1535 irányelv 5. és 6. cikkét. Az ítélet kimondja, hogy Magyarország nem teljesítette az uniós jog szerinti kötelezettségeit, és elrendeli, hogy a magyar állam fizesse meg a költségeket.
A döntés azt hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok nem vezethetnek be egyoldalú exportkorlátozásokat olyan termékekre, amelyek szabad mozgását a Szerződések biztosítják. A határozat arra ösztönözheti a magyar jogalkotót, hogy a jövőben a belső piac szabályait teljes mértékben tiszteletben tartó intézkedéseket vezessen be.
Mit mondott ki a Bíróság
A döntés lényege, hogy a Szerződés által biztosított export‑szabadságot egy tagállam nem korlátozhatja olyan eljárással, amely a kivitel adminisztratív feltételekhez kötésén keresztül visszatartó hatást fejt ki. Emellett a műszaki szabályokról szóló értesítési kötelezettségek megsértése is megállapításra került.
Magyar gazdasági hatások
Az építőipari alapanyagok és nyersanyagok piaca érzékeny terület, mert a kormányzati beavatkozások gyakran az árstabilitás vagy a belföldi ellátás védelme miatt történnek. Az ítélet azonban azt jelzi, hogy az EU belső piaca elsőbbséget élvez, és az ilyen intézkedések jogi kockázata magas.